Menjünk egy kicsit Keletre!

Jajj megint annyi mindennel adós vagyok :) Hol is kezdjem, talán az elején xd :)

Nem is olyan szenvedősen sikerült bepakolni és útnak indulni Szentpétervárra. Tiszta büszke voltam magamra, hiszen nő létem dacára mindig gyűlölök, és nem is tudok jól bepakolni bőröndöm. Nah de lecaflattam a vonatállomásra, útközben pedig pont összefutottam az egyik francia lánnyal, aki eddig se volt a kedvencem, de most még szegényemnek visszaköszönnie is nehezére esett. Erre már nem tudok mit mondani. Mindegy.

Szokásos vonatút Helsinkiig, villamosra fel, irány a kikötő. Ott  rögtön összetalálkoztam Steffivel, Katjaval és Elenával , velük voltam egy kabinban a hajón. Becsekkolás, mi-egyéb és máris ezen a kis csöppnyi, 7 emeletes óceánjárón találtam magam. Szerintem megint én voltam az egyetlen akinek ez totál új élmény volt, szóval mint egy kis cuki gyerek, mindenre rácsodálkoztam. Minden, de minden, de minden van ezeken a hajókon. Medence, konditerem, szauna, bolt, étterem, bar, casino... minden csak költsd a pénzed! :D

A kabinunk lent volt a hajó aljában, a KOCSIK alatt, a vízfelszín alatt és ha bár a kilátás nem volt vmi lenyűgöző (logikusan nem volt ablak), viszonzásul csendes aláfestő muzsikaként hallhattuk a folyamatosan morajló jégdarabkákat, ahogy a hajó oldalához súrlódnak. Hát nem mondom, hogy nem jutott eszembe egy-kétszer a jó öreg Titanic. :D Az este jól telt, és bár lehet, hogy betudható egy kicsit az oroszok által kedvelt átlátszó ital hatásának is, de sikerült  a kabint elvétenem. Mentségemre szolgáljon, hogy olyan nagyon labirintus-szerű volt az egész xd :D Nah de ennek köszönhetően, megismerkedtem egy amerikai, egy holland és brazil pasival, mivel mikor benyitottam elég szívélyesen üdvözöltek és mondták, hogy csatlakozzak hozzájuk :) Jól elvoltunk, dumcsiztunk, majd visszatértem a saját kabinunkba, persze velük együtt :D Bájcsevej Amerikáról, Európáról (persze ilyenkor már mindenki nagyon okos volt)..szokásos "pacsizzunk össze" beszélgetés. Ezután kicsit szétszéledt mindenki, én az este további részét Chrissel és Elenával töltöttem, annyit nevettem, hogy már megfájdult a hasam is. Másnap -  az árnyékban is napszemüveget viselő emberekben gazdag társasággal - végre megérkeztünk Szentpétervárba. 2 órás herce-hurca után átjutottunk a határon is. Eskü, hogy gonosz nézésben a vámosok a legjobbak, tuti hogy van nekik vmi kurzusuk "hogyan rémisszük halálra a szegény népet" címen. A buszút alatt bár koncentráltam az újdonságokra, azért a legmélyebb nyomott ekkor még csak a hasonlóság hagyta. Szmog és DUGÓÓÓ! Egy kis hazai. Délután elfoglaltuk a szállást, a szállodánk nagyon szép volt, bent a városközpontban. Már most megnyugtatásképp leírom, hogy igen, igen jól nevelt módon persze, hogy ellopkodtam azokat a kis cuki tusfürdőket meg samponokat. ALAP! Esti programként limuzinnal mentünk körbe a városban, kaptunk pár megállót fotózkodni. Naná, hogy kell... pózolj limuzinnal, majd rögtön mehet fbre. Höhö :D mission completed xd :D A limuzinos túra után előbb visszamentünk a szállásra, majd egy Club Metró nevű helyre mentünk. Cél: Vessük magunkat bele az orosz éjszakába. :D A hoteltól a a clubbig kissé kalandos volt az utunk, egy LADA-val siikerült eljutni oda. Leintettük.  Ez valahogy a stoppolás és a taxizás keveréke. És illegális. És nagyon orosz. Szóval muszáj volt kipróbálni. A clubban összetalálkoztunk egy rakat emberrel a hajóról, szóval megint mindenki szana széjjel, de mégis egy tömegben volt. Én elkezdtem beszélgetni egy  ismerősnek tűnő sráccal, persze... a hajóról. De bemutatkoztunk egymásnak, hello szia honnan jöttél mit tanulsz, szokásos bla bla... majd kb 20-30 percnyi beszélgetés után leesett mindkettőnknek a tantusz. Ő volt a srác a másik kabinból. Paul Sau Pauloból. Hát úgy elkezdtünk röhögni, egyikünk sem igazán emlékezett a másikra és szerintem forgatókönyvszerűen lebonyolítottuk ugyanazt a beszélgetést, mint az azelőtti estén. Bevallása szerint nem emlékezett ő se rám, se a nevemre és nem is tudja megjegyezni, így hát maradtam Miss Budapest. xd :D Hát komolyan.. botrányos, ülj  le egyes kategória. De kétségtelenül, volt egy jó esténk megint :D Másnap, hogy végre kulturálódjunk is, elmentünk a Cathrin kastélyba. Ez szolgált téli rezindenciaként a cári családnak. Ez is mint minden más, olyan baromi nagy. Brutálisan hatalmas épületek vannak telis-tele Szent Pétervárban. Ami egy részt gyönyörű, tényleg nagyon tetszik, hogy történelmi város és hogy építészetileg minden olyan monumentális.. (talán ez a legjobb szó rá), de ugyanakkor.. szmogos, koszos, szürke (még a legjobb helyeken is) és ez sajnos, elég sokat visszavesz az összképből. Ráadásul az emberek inkább mogorvák, mint kedvesek. Azt hiszem, most nagyon el vagyok itt kényeztetve, lehet ezért a nagy kontraszt. A kastély egyébként lélegzetelállító volt, a nagyságával és az építői nagyzolni akarásával együttvéve is. Azért, bár tudom felesleges összehasonlítani, nekem bár méretileg kisebb, mégis csak jobban tetszik a mi Eszterházy-kastélyunk. /ha fogalmazhatok így/ Délután aztán elmentünk csatangolni egy kicsit a városba, palacsintázunk, ittunk-ettünk, nézelődtünk. Szombaton mentünk a Hermitage-ba, ami manapság egy egész művészeti komplexumként működik és mondanom sem kell, ÓRÁSI. Szebbnél szebb festmények szobrok, kiállító termek vannak benne. Gyönyörű, de szerintem egy hét sem lenne elég mindent végignézni és elolvasni. Nekünk volt idegenvezetőnk, aki azért tudja, hogy mit érdemes megnézni és vele együtt is 2 órába telt végigmenni az épületen és állítom, hogy így is max. 30% láttuk. Jól el is fáradtunk. Egy kis kávé, fél óra pihi és már mentünk is tovább, hiszem a délutánba még belefért 4 templom megtekintése. Élveztem ezt is, de nekem mindig többet adnak építészetileg, mint spirituálisan ezek az épületek. Persze nem mint bamba álltunk ott, az idegenvezető elmondta a legendákat, a történelmi háttért, de most nem látom értelmét ezekről mesélni, úgy se lennék pontos és nem útikönyvnek írom ezt a blogot. Remélem nem gond! :) Bár személy szerint nagyon örültem, hogy több élménnyel tértem vissza, mint hogy az orosz vodka cseszett erős.  Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy ezzel mindenki így van, de a közvetlen társaságom nagyon nagyon jó volt. Mindenki igazán érdeklődő volt, és én ennek nagyon örültem. 

A templom túra után végleg kipurcanva mentünk a kikötőbe, hiszen este 7 kor már indultunk is vissza. Bár az időpontban abszolút nem vagyok biztos, mert óraátállítás volt, az oroszok 2vel előrébb vannak mint a finnek, de a finnek egyel előrébb vannak mint otthon, de most még egyel előrébb mentünk a nyári időszámítás miatt, de otthon is, és ez pont az a hétvége volt. Szóval esélyünk nem volt kitalálni, hogy épp hány óra volt. Szóval 20 perc okoskodás után felhagytunk a gondolkozással és inkább csak élveztük a haza utat és egymás társaságát. 

Ismételten egy fantasztikus utazás van mögöttem! :) Irigykedni ér, tudom hogy pofátlanul szerencsés vagyok!

Ezúton is szeretném megköszönni a sulinak is, de legfőképp a családomnak, hogy itt lehetek! Imádás van ! :D