Tudom kicsit el vagyok maradva a meséléssel, de most egy kis időre engem is ledöntött a lábamról a megfázás. Na nehogy már kibírjam orrfújás és köhögés nélkül ezt a félévet. Oda se neki, most már alakulok, elvégre 2 nap múlva indulok Szentpétervárra, Oroszországba. Erről is majd írok, vasárnap fogok visszatérni, remélhetőleg nem lesz semmi 'Titanic-os' élményben részem: Ezzel a kis csöpséggel fogok menni :
Princess Maria :Már most el vagyok tőle ájulva ... :$
Szóval ott tartottam - a Lapland-es utazásomról mesélve -, hogy a túlélő kurzus második napján kipróbáltam a síelést. A fárasztó, de annál élvezetesebb sportolás és az azt követő ebéd után, elindultunk a Rénszarvas Farmra. Először megetettük és megsimogattuk őket, majd egy félkört alakítva meghallgattuk az egyik tulajdonos hölgy mondókáját, melyben kicsit jobban bemutatta nekünk a rénszarvasokat. Ezután csoportokra oszlottunk, voltak akik először a játékokat vettük célba (többek között én is), míg mások - szerintem a legizgalmasabbat - a rénszarvas szánt próbálták ki elsőnek. Lehetett focizni vmi speckó rénszarvas akármiből készült labdával, lasszózni és vmi " hogyan essünk hanyatt egyszerre 4-en" -t játszani. Ez az elesős (sztem csak én hívom így, mert amúgy fogalmam nincs h mi a neve) csoda úgy nézett ki, hogy volt 2 hosszú fadarab, amire 2x 4 pánt volt csatolva. Tehát egyszerre 4en "vehettük fel" mint 1 papucsot és egyszerre próbáltunk járni benne. Hát khhm több-kevesebb sikerrel, de vhogy megoldottuk. Raktam erről is fel képet Fb-re. Nah de mindezek után végre mi következtünk a sorban és beülhettünk a szánba. Az én párom Karin volt. Olyan szerencsések voltunk az idővel, mert bár hideg volt, nagyon szépen sütött a nap és csak élveznünk kellett a "taxit". Már épp becsuktam a szemem, átadva magam a vissza nem térő élménynek, épp a mögöttem haladó rénszarvas kukucskált be mellém, és ha nem húzom el az arcom meglepődöttségemben, akkor sztem még egy csodás "Rudipuszit" is kaptam volna :D Nah és ami ezután történt... annyira sajnálom h nincsen egy ici-pici írói vénám sem, pedig most jól jönne, hogy legalább csak egy kis szeletjét átadjam, annak aminek a részese voltam. A farm egy sami család tulajdona, ők tartják fent és szinte az összes munkát ők végzik vele. Behívtak minket egy "óriás kunyhóba", ami kívülről nekem elég picinek tűnt, de vhogy még is csak kényelmesen elfért benne 100 ember. Kaptunk forró teát és kávét és vmilyen házisüteményt is. A kunyhó közepén égő tűz teljesen megteremtette a hangulatot. A hölgy aki már azelőtt is mesélt a szarvasokról, itt körbemutogatott pár családi ereklyét, majd bemutatott egy másik nénit, aki sami dalokat énekelt nekünk. Hát mindenkinek leesett az álla, van ám tüdeje van ám hangja és igen ami a legfontosabb talán... van ami csak az övék, ezé a pár ezer , még mindig az ősi sami nyelvüket beszélő barátságos, de mindenképp tiszteletet megparancsoló embereké. Hihetetlen értékek féltői ők és ha bár volt egy-két kivétel, azért a legtöbbünkön éreztem, hogy csak élvezni szerettük volna ezt addig a pár percig és hálásak voltunk, hogy egy kicsit beengedtek minket a saját kis világukba.
Másnap már indultunk is Norvégiába, 4 órás buszút után megérkezve rögtön rohantunk is a szaunába, majd a Jeges-tengerben hűsítettük le magunkat. Vmi isteni volt , de tényleg ... azt hittem h szét fagyok, de ez csak részben vált valóra :D még jól is esett :D Ezután a kis móka után, mentünk ebédelni, ahol lazac levest, sütit és kávét szolgáltak fel. Megint csak azt kell mondjam, h minden nagyon finom volt. Ebéd után volt még 1 óra szabadidőnk, hát persze h a partra mentünk és fényképeket készítettünk, irkáltunk a homokba stb. Annyira jó volt az nap, sose fogom elfeljteni. :)
Ismét 4 óra buszozás vissza Vasatokkába, szokásos esti szaunázás... és már rögtön szombat is volt. Gyors takarítás, bepakolás a buszba és már indulhattunk is a Husky safarira. Olyan kis vékonyak és picik voltak ezek a cuki kutyák, én azt hittem h majd jó nagy szőrös vmik fogják húzni a szánt, de tévedtem. Bár ahogy a mondás is szól: Ne ítélj külső alapján! Nagyon is erősek és gyorsak ezek a kutyik. Jelenleg 160 alaszkai husky van a farmon, azért van meló velük bőven, ahogy láttam és mesélték. Egy kis teázás és a jelmagyarázatok megbeszélése után már mehettünk is a szánakhoz. 2 embert húzott 5-6 kutyus. Én Kathrinnel voltam most, ő irányította a szánt és a kutyákat, én meg mint aki jól végezte dolgát , csak élveztem az utat. Utólag viszont kiderült, hogy az én fenekem járt rosszabbul. Kicsit, hogy is mondjam kemény és huplis volt az út :D De sebaj, abszolút megérte az élményt. Miután visszatértünk a starthoz, mindenki megköszönte a huskyknak a munkáját és sajnos ez egyben lassan a végét is jelentette a kirándulásnak. Még mentünk egy másik helyre szánkózni és aztán este 6kor elindultunk vissza Helsinkibe.
Teli élményekkel, felejthetetlen emlékekkel tértem vissza. Imádtam ezt az utazást!!! Ha vki megteheti, csak biztatni tudom, hogy menjen el Lapföldre, igazán kivételes hely!
A következő hét szokásosan telt, leszámítva, hogy beteg lettem. Még 3 napot tudtam menni a gyakorlati helyre, sajnos csütörtök és péntek már nem éreztem elég energiát hozzá, meg hát betegen menni nem éppen okos dolog az amúgy is már legyengült immunrendszerű betegekhez. Ezt nagyon sajnálom, mert pénteken volt az utolsó napunk, és így csak Enikő tudott elköszönni tőlük. Eni egy nagy csokor virággal és 2 képeslappal tért haza. Ezt kaptuk búcsúajándékként az ott dolgozóktól. Hááát nagyon nagyon jól esett mindkettőnknek. Jah ezen kívül még egy mentolos cukorkát is kaptam Irinától (egyik beteg), hogy mielőbb meg tudjak gyógyulni. Annyira kedvesek itt velünk.
A hétvége leginkább a pihenésről és orrfújásról szólt, mondjuk szombat este átmentünk Ianhoz filmezni, meg odaadni neki a túrórudit. Elmondása szerint érdekes íze van, lehet azért mondta ezt mert nem igazán rajong a túróért? haha végülis nem lett baja, csak tudni kell időzíteni az információátadást.. nagy örömmel megette, majd utólag közöltük vele h mi van benne :) Jól telt az este, ő is adott orvosságot, most épp az ír náthagyilkos próbáltam ki . Gondoltam vmi teát hoz,de kiderült h még mindig naiv vagyok sokszor :D persze h vmi forró whiskyt itatott velem :D Hát ha jobban nem is , de legalább mosolygósabb lettem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése