Menjünk egy kicsit Keletre!

Jajj megint annyi mindennel adós vagyok :) Hol is kezdjem, talán az elején xd :)

Nem is olyan szenvedősen sikerült bepakolni és útnak indulni Szentpétervárra. Tiszta büszke voltam magamra, hiszen nő létem dacára mindig gyűlölök, és nem is tudok jól bepakolni bőröndöm. Nah de lecaflattam a vonatállomásra, útközben pedig pont összefutottam az egyik francia lánnyal, aki eddig se volt a kedvencem, de most még szegényemnek visszaköszönnie is nehezére esett. Erre már nem tudok mit mondani. Mindegy.

Szokásos vonatút Helsinkiig, villamosra fel, irány a kikötő. Ott  rögtön összetalálkoztam Steffivel, Katjaval és Elenával , velük voltam egy kabinban a hajón. Becsekkolás, mi-egyéb és máris ezen a kis csöppnyi, 7 emeletes óceánjárón találtam magam. Szerintem megint én voltam az egyetlen akinek ez totál új élmény volt, szóval mint egy kis cuki gyerek, mindenre rácsodálkoztam. Minden, de minden, de minden van ezeken a hajókon. Medence, konditerem, szauna, bolt, étterem, bar, casino... minden csak költsd a pénzed! :D

A kabinunk lent volt a hajó aljában, a KOCSIK alatt, a vízfelszín alatt és ha bár a kilátás nem volt vmi lenyűgöző (logikusan nem volt ablak), viszonzásul csendes aláfestő muzsikaként hallhattuk a folyamatosan morajló jégdarabkákat, ahogy a hajó oldalához súrlódnak. Hát nem mondom, hogy nem jutott eszembe egy-kétszer a jó öreg Titanic. :D Az este jól telt, és bár lehet, hogy betudható egy kicsit az oroszok által kedvelt átlátszó ital hatásának is, de sikerült  a kabint elvétenem. Mentségemre szolgáljon, hogy olyan nagyon labirintus-szerű volt az egész xd :D Nah de ennek köszönhetően, megismerkedtem egy amerikai, egy holland és brazil pasival, mivel mikor benyitottam elég szívélyesen üdvözöltek és mondták, hogy csatlakozzak hozzájuk :) Jól elvoltunk, dumcsiztunk, majd visszatértem a saját kabinunkba, persze velük együtt :D Bájcsevej Amerikáról, Európáról (persze ilyenkor már mindenki nagyon okos volt)..szokásos "pacsizzunk össze" beszélgetés. Ezután kicsit szétszéledt mindenki, én az este további részét Chrissel és Elenával töltöttem, annyit nevettem, hogy már megfájdult a hasam is. Másnap -  az árnyékban is napszemüveget viselő emberekben gazdag társasággal - végre megérkeztünk Szentpétervárba. 2 órás herce-hurca után átjutottunk a határon is. Eskü, hogy gonosz nézésben a vámosok a legjobbak, tuti hogy van nekik vmi kurzusuk "hogyan rémisszük halálra a szegény népet" címen. A buszút alatt bár koncentráltam az újdonságokra, azért a legmélyebb nyomott ekkor még csak a hasonlóság hagyta. Szmog és DUGÓÓÓ! Egy kis hazai. Délután elfoglaltuk a szállást, a szállodánk nagyon szép volt, bent a városközpontban. Már most megnyugtatásképp leírom, hogy igen, igen jól nevelt módon persze, hogy ellopkodtam azokat a kis cuki tusfürdőket meg samponokat. ALAP! Esti programként limuzinnal mentünk körbe a városban, kaptunk pár megállót fotózkodni. Naná, hogy kell... pózolj limuzinnal, majd rögtön mehet fbre. Höhö :D mission completed xd :D A limuzinos túra után előbb visszamentünk a szállásra, majd egy Club Metró nevű helyre mentünk. Cél: Vessük magunkat bele az orosz éjszakába. :D A hoteltól a a clubbig kissé kalandos volt az utunk, egy LADA-val siikerült eljutni oda. Leintettük.  Ez valahogy a stoppolás és a taxizás keveréke. És illegális. És nagyon orosz. Szóval muszáj volt kipróbálni. A clubban összetalálkoztunk egy rakat emberrel a hajóról, szóval megint mindenki szana széjjel, de mégis egy tömegben volt. Én elkezdtem beszélgetni egy  ismerősnek tűnő sráccal, persze... a hajóról. De bemutatkoztunk egymásnak, hello szia honnan jöttél mit tanulsz, szokásos bla bla... majd kb 20-30 percnyi beszélgetés után leesett mindkettőnknek a tantusz. Ő volt a srác a másik kabinból. Paul Sau Pauloból. Hát úgy elkezdtünk röhögni, egyikünk sem igazán emlékezett a másikra és szerintem forgatókönyvszerűen lebonyolítottuk ugyanazt a beszélgetést, mint az azelőtti estén. Bevallása szerint nem emlékezett ő se rám, se a nevemre és nem is tudja megjegyezni, így hát maradtam Miss Budapest. xd :D Hát komolyan.. botrányos, ülj  le egyes kategória. De kétségtelenül, volt egy jó esténk megint :D Másnap, hogy végre kulturálódjunk is, elmentünk a Cathrin kastélyba. Ez szolgált téli rezindenciaként a cári családnak. Ez is mint minden más, olyan baromi nagy. Brutálisan hatalmas épületek vannak telis-tele Szent Pétervárban. Ami egy részt gyönyörű, tényleg nagyon tetszik, hogy történelmi város és hogy építészetileg minden olyan monumentális.. (talán ez a legjobb szó rá), de ugyanakkor.. szmogos, koszos, szürke (még a legjobb helyeken is) és ez sajnos, elég sokat visszavesz az összképből. Ráadásul az emberek inkább mogorvák, mint kedvesek. Azt hiszem, most nagyon el vagyok itt kényeztetve, lehet ezért a nagy kontraszt. A kastély egyébként lélegzetelállító volt, a nagyságával és az építői nagyzolni akarásával együttvéve is. Azért, bár tudom felesleges összehasonlítani, nekem bár méretileg kisebb, mégis csak jobban tetszik a mi Eszterházy-kastélyunk. /ha fogalmazhatok így/ Délután aztán elmentünk csatangolni egy kicsit a városba, palacsintázunk, ittunk-ettünk, nézelődtünk. Szombaton mentünk a Hermitage-ba, ami manapság egy egész művészeti komplexumként működik és mondanom sem kell, ÓRÁSI. Szebbnél szebb festmények szobrok, kiállító termek vannak benne. Gyönyörű, de szerintem egy hét sem lenne elég mindent végignézni és elolvasni. Nekünk volt idegenvezetőnk, aki azért tudja, hogy mit érdemes megnézni és vele együtt is 2 órába telt végigmenni az épületen és állítom, hogy így is max. 30% láttuk. Jól el is fáradtunk. Egy kis kávé, fél óra pihi és már mentünk is tovább, hiszem a délutánba még belefért 4 templom megtekintése. Élveztem ezt is, de nekem mindig többet adnak építészetileg, mint spirituálisan ezek az épületek. Persze nem mint bamba álltunk ott, az idegenvezető elmondta a legendákat, a történelmi háttért, de most nem látom értelmét ezekről mesélni, úgy se lennék pontos és nem útikönyvnek írom ezt a blogot. Remélem nem gond! :) Bár személy szerint nagyon örültem, hogy több élménnyel tértem vissza, mint hogy az orosz vodka cseszett erős.  Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy ezzel mindenki így van, de a közvetlen társaságom nagyon nagyon jó volt. Mindenki igazán érdeklődő volt, és én ennek nagyon örültem. 

A templom túra után végleg kipurcanva mentünk a kikötőbe, hiszen este 7 kor már indultunk is vissza. Bár az időpontban abszolút nem vagyok biztos, mert óraátállítás volt, az oroszok 2vel előrébb vannak mint a finnek, de a finnek egyel előrébb vannak mint otthon, de most még egyel előrébb mentünk a nyári időszámítás miatt, de otthon is, és ez pont az a hétvége volt. Szóval esélyünk nem volt kitalálni, hogy épp hány óra volt. Szóval 20 perc okoskodás után felhagytunk a gondolkozással és inkább csak élveztük a haza utat és egymás társaságát. 

Ismételten egy fantasztikus utazás van mögöttem! :) Irigykedni ér, tudom hogy pofátlanul szerencsés vagyok!

Ezúton is szeretném megköszönni a sulinak is, de legfőképp a családomnak, hogy itt lehetek! Imádás van ! :D

Lapland & Norway 2. rész

Tudom kicsit el vagyok maradva a meséléssel, de most egy kis időre engem is ledöntött a lábamról a megfázás. Na nehogy már kibírjam orrfújás és köhögés nélkül ezt a félévet. Oda se neki, most már alakulok, elvégre 2 nap múlva indulok Szentpétervárra, Oroszországba. Erről is majd írok, vasárnap fogok visszatérni, remélhetőleg nem lesz semmi 'Titanic-os' élményben részem: Ezzel a kis csöpséggel fogok menni :

Princess Maria :

Már most el vagyok tőle ájulva ... :$





Szóval ott tartottam -  a Lapland-es utazásomról mesélve -, hogy a túlélő kurzus második napján kipróbáltam a síelést. A fárasztó, de annál élvezetesebb sportolás  és az azt követő ebéd után, elindultunk a Rénszarvas Farmra. Először megetettük és megsimogattuk őket, majd egy félkört alakítva meghallgattuk az egyik tulajdonos hölgy mondókáját, melyben kicsit jobban bemutatta nekünk a rénszarvasokat. Ezután csoportokra oszlottunk, voltak akik először a játékokat vettük célba (többek között én is), míg mások - szerintem a legizgalmasabbat - a rénszarvas szánt próbálták ki elsőnek. Lehetett focizni vmi speckó rénszarvas akármiből készült labdával, lasszózni és vmi  " hogyan essünk hanyatt egyszerre 4-en" -t játszani. Ez az elesős (sztem csak én hívom így, mert amúgy fogalmam nincs h mi a neve) csoda úgy nézett ki, hogy volt 2 hosszú fadarab, amire 2x 4 pánt volt csatolva. Tehát egyszerre 4en "vehettük fel" mint 1 papucsot és egyszerre próbáltunk járni benne. Hát khhm több-kevesebb sikerrel, de vhogy megoldottuk. Raktam erről is fel képet  Fb-re. Nah de mindezek után végre mi következtünk a sorban és beülhettünk a szánba. Az én párom Karin volt. Olyan szerencsések voltunk az idővel, mert bár hideg volt, nagyon szépen sütött a nap és csak élveznünk kellett a "taxit". Már épp becsuktam a szemem, átadva magam a vissza nem térő élménynek, épp a mögöttem haladó rénszarvas kukucskált be mellém, és ha nem húzom el az arcom meglepődöttségemben, akkor sztem még egy csodás "Rudipuszit" is kaptam volna :D Nah és ami ezután történt... annyira sajnálom h nincsen egy ici-pici írói vénám sem, pedig most jól jönne, hogy legalább csak egy kis szeletjét átadjam, annak aminek a részese voltam. A farm egy sami család tulajdona, ők tartják fent és szinte az összes munkát ők végzik vele. Behívtak minket egy "óriás kunyhóba", ami kívülről nekem elég picinek tűnt, de vhogy még is csak kényelmesen elfért benne 100 ember. Kaptunk forró teát és kávét és vmilyen házisüteményt is. A kunyhó közepén égő tűz teljesen megteremtette a hangulatot. A hölgy aki már azelőtt is mesélt a szarvasokról, itt körbemutogatott pár családi ereklyét, majd bemutatott egy másik nénit, aki sami dalokat énekelt nekünk. Hát mindenkinek leesett az álla, van ám tüdeje van ám hangja és igen ami a legfontosabb talán... van ami csak az övék, ezé a pár ezer , még mindig az ősi sami nyelvüket beszélő barátságos, de mindenképp tiszteletet megparancsoló embereké. Hihetetlen értékek féltői ők és ha bár volt egy-két kivétel, azért a legtöbbünkön éreztem, hogy csak élvezni szerettük volna ezt addig a pár percig és hálásak voltunk, hogy egy kicsit beengedtek minket a saját kis világukba.


Másnap már indultunk is Norvégiába, 4 órás buszút után megérkezve rögtön rohantunk is a szaunába, majd a Jeges-tengerben hűsítettük le magunkat. Vmi isteni volt , de tényleg ... azt hittem h szét fagyok, de ez csak részben vált valóra :D még jól is esett :D Ezután a kis móka után, mentünk ebédelni, ahol lazac levest, sütit és kávét szolgáltak fel. Megint csak azt kell mondjam, h minden nagyon finom volt. Ebéd után volt még 1 óra szabadidőnk, hát persze h a partra mentünk és fényképeket készítettünk, irkáltunk a homokba stb. Annyira jó volt az nap, sose fogom elfeljteni. :)

 Ismét 4 óra buszozás vissza Vasatokkába, szokásos esti szaunázás... és már rögtön szombat is volt. Gyors takarítás, bepakolás a buszba és már indulhattunk is a Husky safarira. Olyan kis vékonyak és picik voltak ezek a cuki kutyák, én azt hittem h majd jó nagy szőrös vmik fogják húzni a szánt, de tévedtem. Bár ahogy a mondás is szól: Ne ítélj külső alapján! Nagyon is erősek és gyorsak ezek a kutyik. Jelenleg 160 alaszkai husky van a farmon, azért van meló velük bőven, ahogy láttam és mesélték. Egy kis teázás és  a jelmagyarázatok megbeszélése után már mehettünk is a szánakhoz. 2 embert húzott 5-6 kutyus. Én Kathrinnel voltam most, ő irányította a szánt és a kutyákat, én meg mint aki jól végezte dolgát , csak élveztem az utat. Utólag viszont kiderült, hogy az én fenekem járt rosszabbul. Kicsit, hogy is mondjam kemény és huplis volt az út :D De sebaj, abszolút megérte az élményt. Miután visszatértünk a starthoz, mindenki megköszönte a huskyknak a munkáját és sajnos ez egyben lassan a végét is jelentette a kirándulásnak. Még mentünk egy másik helyre szánkózni és aztán este 6kor elindultunk vissza Helsinkibe.

Teli élményekkel, felejthetetlen emlékekkel tértem vissza. Imádtam ezt az utazást!!! Ha vki megteheti, csak biztatni tudom, hogy menjen el Lapföldre, igazán kivételes hely!

A következő hét szokásosan telt, leszámítva, hogy beteg lettem. Még 3 napot tudtam menni a gyakorlati helyre, sajnos csütörtök és péntek már nem éreztem elég energiát hozzá, meg hát betegen menni nem éppen okos dolog az amúgy is már legyengült immunrendszerű betegekhez. Ezt nagyon sajnálom, mert pénteken volt az utolsó napunk, és így csak Enikő tudott elköszönni  tőlük. Eni egy nagy csokor virággal és 2 képeslappal tért haza. Ezt kaptuk búcsúajándékként az ott dolgozóktól. Hááát nagyon nagyon jól esett mindkettőnknek. Jah ezen kívül még egy mentolos cukorkát is kaptam Irinától (egyik beteg), hogy mielőbb meg tudjak gyógyulni. Annyira kedvesek itt velünk.

A hétvége leginkább a pihenésről és orrfújásról szólt, mondjuk szombat este átmentünk Ianhoz filmezni, meg odaadni neki a túrórudit. Elmondása szerint érdekes íze van, lehet azért mondta ezt mert nem igazán rajong a túróért? haha végülis nem lett baja, csak tudni kell időzíteni az információátadást.. nagy örömmel megette, majd utólag közöltük vele h mi van benne :) Jól telt az este, ő is adott orvosságot, most épp az ír náthagyilkos próbáltam ki . Gondoltam vmi teát hoz,de kiderült h még mindig naiv vagyok sokszor :D persze h vmi forró whiskyt itatott velem :D Hát ha jobban nem is , de legalább mosolygósabb lettem :)

Lapland & Norway 1.rész

Hétfőn este indultunk Laplandre, legjobb szülinapi ajándék amit valaha kaptam :P :D A busz előtt Katja és Steffi énekeltek nekem és kaptam tőlük csokit is, olyan kis arik voltak :D
A buszon éjfél előtt aztán a többiek is felköszöntöttek, kaptam egy angry birds-os tortát gyertyákkal meg minden :) teljesen megleptek, olyan jól esett :)
Bár már kétszer túléltem egy 24 órás buszutat, ez a 16 órás megint megviselt. Talán mert konkrétan odafagyott a kabátom meg a sálam meg minden az ablakhoz.
Reggel 10 körül érkeztünk meg Kemi-be, ahol megnéztük a Snowcastle-t :) Baromi jól néz ki :D Itt is minden angry birds-ös meg sárkányos. Az asztalok és a székek is jégből vannak, emellett pedig van egy hotelként működő része, ahol az ágy is jégből van kialakítva.




 Csúszdázás és befagyott tavon való ökörködés után a Santa's Village felé vettük az irányt!
Miután sikeresen átverekedtem magam suvenir tömkelegen, Katja Steffi és Én a Télapó szobájába mentünk. Kicsit megilletődve sétáltunk és csak azután mertünk belépni, hogy a Miki integetett nekünk, hogy mehetünk. Leültünk mellé és beszélgettünk egy kicsit vele.
 - "Where are you from?"
- "I'm from Hungary."
-" Ohh. Buda and Pest. HUNGARORING ( nah itt leesett az állam, a Miki jóóó arc xd ) . Margit-sziget.  Köszönöm"
Szóval hozta a kötelezőt, mindenkivel próbált csevegni a saját anyanyelvünkön. Persze ez kb. 3 perc alatt zajlott és közben elkészítették a közös képet. Én annyira el voltam foglalva, h a 3 kép közül egyszer nézek csak a kamerába, ott is vigyorgok mint egy majom, de naná h megvettem, egyszer találkozik az ember az "igazi" Télapóval. Hozzáteszem marha nagy üzlet van benne, egy kép 15 eurót kóstál és  így is a legolcsóbbat választottam.
További buszozás után végre megérkeztünk Vasatokkába. Elfoglaltuk a szállást, 10 laktunk a Kami nevű házikóban :) 9 lány és Mark... nem tudom h sajnáljam-e a srácot xd :D



Másnap kezdődött a túlélő túra. Első feladatként hótaposókkal kellett megtalálni az erdőben elrejtett kérdéseket és megadni rájuk a válaszokat. Több csapatot alkottunk, minden csapat kapott egy GPS-t. Szerintem egész jók voltunk, kivéve mikor Kathrin fejjel lefelé tartotta a GPS-t és 200 méter bolyongás után esett le h vmi nincs rendben xd :D Olyan kis cuki volt :) Útközben persze összefutottunk a fiúk csapatával is, hát 3 lány csúnyán meg lett fürdetve a hóba, de a revans is meg lesz egyszer. Az ebédet kb középkori stílusú edényekbe kaptuk, vmi leves volt aminek az íze nagyon hasonlított a gulyás levesre. Olyan kis hangulatos volt az egész, körbeültük a tüzet, beszélgettünk és próbált mindenki kicsit felmelegedni, hiszen kis idő múlva már indultunk is tovább a következő feladathoz. Iglot kellett építenünk. Pár perc lapátolás után, már nem is olyan hideg az a mínusz 20 fok. Hóangyal készítés, fetrengés a hóban, kicsi a rakás és már figyelhettünk is, h mi is a titka a tűzrakásnak. :) Tényleg hasznos dolgokat tanultunk, de azért nem szeretnék soha kint éjszakázni a Föld eme csodás, de annál hidegebb részén.
Ezután kipróbáltuk a jéghorgászatot, hááát... a lyuk csinálás tök izgi, de utána... nem nekem való :D állni a hidegben ... meghagyom a csendes őrülteknek ezt a hobbit.
Délután eredetileg a rénszarvas farmra mentünk volna, de vmi félértés történt, ezért mindenki bemehetett ingyen egy múzeumba, akik pedig ezt előre kifizették visszakapták a pénzüket. Teljesen korrektek voltak :)
Bár kifejezetten szomjaztam volna a kultúrára, még  a biológusos érdeklődésemet  bevetve is csak fadarabokat láttam :/
Este már rutinosan mentünk a szaunába és aztán a fagyos tóba.
A következő nap reggel életem első téli sportjaként kipróbáltam a cross country ski-t. Hááát finoman szólva még fejlődnöm kell :D

Folyt. köv.

Új lehetőségek!

Vasárnap ebédre csináltunk rakott krumplit meg sütöttem palancsintát a vendégünknek Iannek. Sajnos Eni tutora Yasmin nem tudott eljönni, mert fogdokihoz kellett mennie. Az ebéd tök jól sikerült, fincsi lett minden és jól eltöttük az időnket. 2re jött és 10körül ment szal gondolom h jól érezte magát. Köszönhetően a skót lányoknak, mert így Ian végre hallott vmi "hazai" akcentust is :D

A hétfő reggel nem igazán úgy indult, ahogy szerettük volna... Az apartmanból a rehab központig a 31 es busz el közvetlen, hát mi rossz buszra szálltunk 5x mert azt hittük h azok is megállnak ott. Késtünk egy órát, de sebaj. Legalább "világot láttunk". Kedd és szerda szokásosan telt, nagyon jól érezzük magunkat a gyak. helyen.
Egyik délután, munka után fogtuk magunkat Enivel és elmentünk az egyik helyi kórházba, megkerestük a fizio részleget és pár mondatos bemutatkozás után, közöltük h szeretnénk gyakorlatra jönni. Nem mondom, hogy nem lepődtek meg, de egészen pozítivan álltak hozzánk és most épp várjuk a választ, hogy van -e hely számunkra.
 Csütörtökön Kati ( a tutor tanárunk) jött minket megnézni, hogyan dolgozunk. Ez nagyon pozitív sztem,  hogy itt a tanároknak ellenőrizni kell minket. Végülis meg volt velünk elégedve, egy kávé mellett megbeszéltük a további lehetőségeket is. Este a skót lányokkal mentem el egy Ír pubba, ahol minden csüt este diákoknak szimpatikus árak vannak. Pár perce voltunk ott, mikor összefutottunk Iannel és az egyik barátjával Jounival. Bár ő finn, nagyon is közvetlen és barátságos volt, egész este vele beszélgettem. A legviccesebb az volt mikor személyes kérdésként feltette h füvezek-e? Biztos nagyon kis nyugodtnak tűntem :P :)
Mikor hazajöttem még Iannal kitárgyaltuk az estét , így 3 óra alvással egészen hulla voltam pénteken. Délután  Karinékkel tartottunk filmnézős délutánt, majd este egy buliba mentünk, ami elég uncsi volt számomra, úgyh hamar le is léptem. Másnap kondinapot tartottunk Vivivel és Ti-jal :D :D
Holnap indulok Laplandre a Télapóhoz, meg fürödni az Artic Seaben, már várom :)
De azért még ma este egy kis Tiger belefér :) :P :)

Zajlik az élet!

Tudom kicsit rég írtam, amiből az következhetne h azért mert nincs mesélni valóm... hát épp h az ellenkezője van :D
Pont h nagyon is élménydús az itteni kis életem :)
A gyakorlati helyünkön a második hetünket töltöttük, nagyon élvezzük. Egyre többet segítenünk a csoportokban, rendszeresen masszírozunk, egyéni tornát tartunk Irinának és persze a délutáni kávézás sem maradhat el a veteránokkal. Egyre több szót, mondatot értünk. Olyan kis aranyosak h mindig beszélnek hozzánk annak ellenére, h mondjuk nekik h még nem igazán értünk finnül :D
Azt hiszem szerdán például épp én masszíroztam az egyik bácsit, aki a kezelés közben folyamatosan mormogott vmit az orra alatt, a frászt hozta rám h nem jól csinálom, nem elég erősen vagy vmi, majd a közepén felnevetett :D illedelmesen mi is nevettünk de azóta se tudjuk h mi volt a poén :D Legalább tudom h nem a technikámmal volt gond, mert utána közölte h hyva hyva amit viszont már értek :D "jó, jó" :D
Fél órával később ugyanez a kedves emberke tanított a "kahvi" helyes kiejtésére. - "Lágyan lágyan!" (kávét jelent am a szó) Majd mesélte, h a 2dik világháborúban ő is harcolt  Magyarországon, amikor az oroszok ellen jöttek nekünk segíteni.
Ma ünnepeltük Irina 80. szülinapját, ajándéknak egy közös képet adtunk (Eni Irina és én voltunk rajta), mellé pedig finnül és magyarul is írtunk pár sort! 2re volt megbeszélve a meglepi, az egész emelet összegyűlt, Eni egy kis fárasztó tornával elterelte a figyelmét, ameddig én odacsempésztem az asztalra a csekélyke ajándékunkat. 2kor lekapcsoltuk a lámpát, a séf egy görögtűzzel díszített tortával jelent meg. Irina olyan kis cuki volt, meghatódottságában elmorzsolt pár könnycseppet.
Múlt hét szombaton megérkezett még 2 új lakótársunk. 2 cuki  skót lány igazi skót akcentussal :D tiszta büszke vagyok magamra h értem őket, h őszinte legyek eléggé koncentrálnom kell minden egyes szavukra.
Szerdán megkaptuk az ösztöndíjat és eldöntöttük h megünnepeljük. A 2 skót lány (Ti and Lesley), Anna és Viki, Xenia és Marina és persze Eni meg én megszálltunk egy helyi bart. Azt hiszem vmi Mendocino vagy vmi hasonló volt a neve. Tök jó élő zene ment, majd csatlakozott hozzánk Alberto is , az olasz srác. Kitalálta h játszunk olyat h mindenki fel tehet egy kérdést és mindenkinek meg kell válaszolnia :D Szóba jött a legkínosabb pillanat, a milyen drogot próbálnál ki , mi nélkül nem tudnál élni stb, :D Hááát sokat nevettünk.
Tegnap délután, este a konditerem volt a programom, ennek következményeképp ma alig tudtam mozogni olyan izomlázam van.
Rádolgozásképpen elmentem ma egy buliba, ahol "beerpongot" játszottunk :D Tök buli ez a játék, otthon tuti fogok ilyet csinálni. A szabályok egyszerűek, egyszerre 4 en vagy 6an érdemes játszani. Mindkért csapatnak 6 pohara van teli töltve sörrel vagy épp amivel akarjuk, a feladat h ping-pong labdával az ellenfél poharába kell találni:D ha beletalált vki, az ellenfélnek meg kell inni a tartalmát:D a játék egyre nehezedik... egyre részegebben kell beletalálnod egyre kevesebb pohárba :D Vicces dolgok történhetnek ;)
Holnap megyek egy szülinapi buliba, vasárnap pedig Ian  és Yasmin lesz a vendégünk ebédre :)
majd meglátjuk mi sül ki belőle.....

Második gyermekkor

Tegnap kezdtük meg a gyakorlatot a Mikavan Helmiben. Most 4 hétig leszünk ott, 3 hetet most, aztán 1 hét Lapland majd még egy hetet. Hát azt kell mondjam, nagyon élvezzük Enivel. Tegnap még csak ismerkedtünk a hellyel, bemutatkoztunk a betegeknek...mindenhol halljuk h "unkarista opiskelija" : ilyenkor tudjuk h rólunk beszélnek :P :) Tegnap kipróbáltunk minden létező gépet a tornateremben. Nagyon, nagyon felszerelt, igazából kicsit néha olyan érzésem van mintha egy csapat cuki nyugdíjas ellepne egy konditermet. És tényleg, egy 94 éves néni hasra gyúrt és esküszöm 60nál többre nem tippeltem volna az életkorával kapcsolatban. A legtöbb beteg memória problémával küzd, persze van parkinson-os és amputált is.

Ma egy veterán csapat érkezett, megtudtuk h heti 2x járnak. Néhány teszt után (vérnyomás, hány mp alatt tud felállni 5szor, mennyire erős a kezük ( azt ilyen fém akármivel mérték és kilogrammba adja meg az értéket: én 24 és 26 kilora tudtam megszorítani) megnézték a járásukat stb. ), csináltunk egy pályát egyensúly javításra. Annyira élvezték mintha, a második gyermekkorukat élnék : ) olyan jó volt nézni őket :D Aztán velük játszottunk egy eredeti finn játékot. Mölkkynek nevezik és igazából a bowlinghoz tudnám hasonlítani: a lényeg h minél több fabábút döntsünk le.

Fél 3kor elengedtek minket és én az iskola felé vettem az irányt, hogy visszavigyem a könyveket a könyvtárba. Bár egy teljesen ismeretlen útvonalon mentem, sikeresen odaértem és még nem is tévedtem el :D Tiszta büszke voltam magamra. A suliban összefutottam Stephanival és mivel mi most nem járunk órákra sajnos alig találkozunk. Szóval megbeszéltük h muszáj orvosolni a problémát és csütörtökön majd beülünk egy kávéra vhova :D

Pihentető hétköznapok...

Tudom kicsit paradox, de igaz! :) Kedden reggel szokásosan bementünk a suliba finn órára, de mikor 8:30kor nem láttunk senki ismerőst, akivel egy csoportba járunk és a monitoron se találtuk kiírva a teremszámot kezdtek kissé gyanússá válni a dolgok. Persze, hogy elmaradt... kissé letörve,de hazafelé vettük az irányt. Legalább megnyugodtunk, hogy itt is vannak problémák a kommunikácóval... hát tévedtünk.. Később kiderült, h ezen a héten nem is volt tervezve óra arra napra, csak mi vhogy félreértettük xd :D

Délután Marinával és Kate-tel elmentünk úszni, jakuzziztunk és saunáztunk :D Szerdán volt megint a kedvenc neurós órám és végre megtudtuk a fiúk nevét. Nem mintha nem mutatkoztunk volna be egymásnak, de egyinkünkse tudta megjegyezni ezeket a neveket: Teemo és Tuukka. Nah jó a Markus nem túl bonyolult :D

Egész jól haladnak a klienssel, a hölgy egyre nehezebb feladatokat képes teljesíteni, bár még a peroneusai (egy izomcsoport a külső lábszáron) igen igen spasztikusak (merevek). A sok-sok teszten kívül, amit mi is otthon tanulunk (meglepődésemre, azért nincsenek óriási különbségek), ők használnak egy "Tanita" nevű gépet is, amire csak rá kell állni, mezítláb és százalékos arányban kiírja, hogy az izom a csont és a zsír hogyan oszlik meg a testedben, ezenkívül a metabolikus korodat is kiírja. Marha jó, marha drága... Bár ez is csak körülbelüli értéket ad valószínűleg, azért látszik az utánkövetésben, hogy jó irányba indultak-e el a dolgok. Bár mi nem hoztuk fel újra, Markus megint mondta h akkor pénteken találkozunk gyakorolni :) Tényleg igaz, hogy ha megbeszélsz vmit egy finnel, annak úgy kell történnie. Ha meghívnak vhova, akkor azt tényleg úgy is gondolják és nem csak a levegőbe beszélnek.

Az óra után Marinával találkoztunk bevásárolni a délutáni sushi partyhoz. Én sokkal drágábbra számítottam, de végülis egész jól kijöttünk a budgetünkből :D A vonatállomáson "összeszedtük" a vendégeinket, Alexet egy orosz fiút, Katja & Steffit az osztrák csoporttársainkat. Hazajöttünk, majd rögtönk nekiláttunk a sushi gyártásnak. Tényleg nem bonyolult, gyorsan megvan és még finom is . Bár nem lesz a mindennapi kajám, otthon azért majd csinálok egyszer-kétszer :) A délután/este tök jól sikerült, jókat nevettünk... Főleg, mert h még a gyakorlott sushievő Alexen is kifogott a wasabi :D Miután elmentek a vendégek, feltakarítottunk és én nagy lelkesen levittem a szemetet... Nem kellett volna :D úgy elestem mint annak a rendje. :) de szerencsére túléltem nagyobb trauma nélkül :D Másnapra szánkózás, estére pedig megint az Irish pub volt betervezve. Hát egyik sem jött össze, mivel reggel úgy keltem fel, hogy úgy éreztem beszakad a hátam. Jól el lett rontva az a napom... De azért történt jó is, mivel elmentem a postára és végre megérkezett otthonról a csomagom :) Eni segített elhozni, és mint vmi karácsonyi ajándékba, belevetettem magam :) Nagyon nagyon örültem neki :D :D Geri rajza már a falamon van kirakva, a ruhák és az "otthoni" levesek felbecsülhetetlen értéknek örvendenek most :) 

Pénteken 10re mentünk gyakorolni Markusékkal :D 4 kisportolt finn fiú társaságában még izgalmasabbnak tűnik a palpatio :D A térddel kezdtünk, szinte ugyanazokat a teszteket vették ők is mint mi, csak a teshelyzetekben volt némi eltérés. Végigmentünk a vállon, a gerincen az SI-n a bokán és nyakon is. Nah ott voltak új dolgok számunkra bőven. Kívülről elég durvának tűnt ez a manipuláció, de mikor megcsinálta rajtam Enikő meg Teemu, tök jól esett. A csigolyákat próbálták picit passzívan megmozgatni, h vhol van-e vmi probléma/beszűkülés, de elvileg nincs :D :D Mindenesetre jó volt egy kicsit gyakorolni újra, hisz ezt mi kb 2 éve vettük.

Este aztán Mark jött át egy kicsit beszélgetni és megegyeztünk, hogy majd ma együtt megyünk Sharon szülinapi bulijára. :D